Ez a téma egy elég érdekes világnézettel rendelkező leányzóval való nagyon kellemes és remek beszélgetés után fogalmazódott meg bennem.
Elgondolkodtat, mi az egyedi, mi az egyéniség? Van, akit foglalkoztat, van, akit nem. Van, aki foggal körömmel próbál az lenni és van, akiből csak úgy árad. De ez nagyon kevés. Nagyon kevés az, aki nem méri máshoz, az elfogadotthoz.
Manapság már elég mainstreem is egyéniségnek lenni, hiszen már ez is divat. Nézzük csak a neo goth stílust, a bohém indie-t vagy a folklore-t. Egyedi, igen. Mégis bizonyos keretek között marad, ugyanúgy egy sémát követve. Tudom, hogy talán már sohasem lesz Vivienne Westwood-hoz hasonló megbotránkoztató egyediség és az egyéniség fogalma már elavult klisé... Talán nem is baj, talán mégis. Nagyon is. Sajnálattal látom, hogy szinte kategóriákra lehet bontani, az embereket; Sőt leszűkíthető a kör -saját szavaimmal élve: a "statement" és "tumblr" lányokra... Akinek már az elnevezésről nem ugrik be, segítek:
Skinny nadrág, ing, blézer, tűsarkú, basic shopper - vagy clutch és egy gyönyörűen csillogó statement kiegészítő. Visszafogott színek vagy undorító neon.
Fekete harisnya, magas derekú farmer, crop top, telitalpú/magasított cipő vagy bakancs. Fő a minimalizmus és mindez csak fekete-fehér-szürke kombinációkban játszik!
Ezek között vacillálunk a hétköznapokban. Hol keverve a kettőt. A biztos kereszteződés a sport cipő. Wow. És még a beauty "sajátosságokról nem is beszéltem...
Ez kritika mindenki felé, aki egy kicsit is magára veszi, magam felé is. Természetesen építő jellegű. Felismertem, tudatosult nem görcsölök rá csak próbálkozom orvosolni. Tekintgetek színek felé, minták felé, amikről régen még csak hallani sem akartam. Izgalmas, új. Élvezem.
Javaslom; gondoljátok át, vonjátok le a konzekvenciát és merjetek kilépni a komfortzónátokból.
Én is gyakorlom.
